Bemutatkozás

Csirmaz Zsolt vagyok, szőrméből készült termékek készítésével és értékesítésével foglalkozom. A szakmámat édesapámtól örököltem, ő tímárnak tanult, és 1978-tól lett kisiparos. Az érettségi után Budapesten tanultam ki a szőrmekikészítő szakmát, gyakorlatomat az akkor még működő Pannónia Szőrmegyárban, illetve otthon szereztem. Ezután édesapám műhelyében dolgoztam, ahová a testvérem is csatlakozott. 1993-ban kezdtünk el építeni egy nagyobb, modernebb műhelyt, ami 1995-ben lett kész. Ekkortól kezdve vettem át a vállalkozást édesapámtól. Fő tevékenységünk a szőrmekikészítés, illetve a kikészített szőrmék feldolgozása és értékesítése. Háziállatok illetve vadászható állatok szőrméit készítjük ki, bérmunkában megrendelőink részére. Saját részünkre is vásárolunk fel nyersbőröket, melyeket feldolgozunk és értékesítünk. A szőrmékből szőnyegeket, ágytakarókat, ruházati termékeket készítünk. Ezen kívül még

-gallérokat
-női/férfi sapkákat
-irhakesztyűket
-irhamellényeket
-vesevédőket
-irhamamuszokat
-ülőkéket/párnákat
-cipőbéléseket
-kabátokat.

Termékeinket a műhelyben, illetve vásárokon értékesítjük.
A műhelyünkben vállaljuk bárány, kecske, nyúl, borjú, muflon, őz, róka, borz, vaddisznó és szarvasfélék bőrének, modern technológiával való kikészítését. Műhelyünkben igyekszünk régi hagyományos ruhákat is készíteni, subákat, busókabátokat, bekecseket és matyó őseink motívumait is megjelenítjük termékeinken.

Szőrmekikészítésről általában

A szőrmekikészítés története egészen az őskorig nyúlik vissza. A vándorló, főleg vadászattal, gyűjtögetéssel foglalkozó ősember a szőrmét a hideg ellen ruházatnak, vadászatkor álcázásnak, illetve barlangi anyag bélésére használta, később pedig sátrat épített belőle. A legősibb kikészítési eljárásokat még nem is lehet tényleges kikészítésnek nevezni.

Kezdetben az állatokról lehúzott bőrt terítették magukra, a bőr azonban hamar tönkrement. Később a bőröket vízben kimosták, kövekkel lekapargatták, őrölt magvakat, lisztet és állati zsiradékot dörzsöltek bele. Volt ahol megrágták a bőröket, és a nyálban lévő enzimmel oldották ki a romlandó anyagokat. Európában a magyar törzsek használták először a timsót. A timsós kikészítés kínai eredetű.

Őseink valószínűleg az őshazából hozták, és tőlünk terjedt el Európában. Az évszázadok során egyre tartósabb bőröket tudtak készíteni. Az ipari forradalom során megjelentek a gépek, illetve a modernebb anyagok, amik meggyorsították a bőrkikészítést,  mennyiségileg illetve minőségileg is óriási javulást eredményeztek.

A szőrme viselés végigkísérte az emberiség történetét. Különböző korokban a szőrme viselése a társadalomban elfoglalt helyet határozta meg. Szigorúan szabályozták ki milyen szőrmét viselhet. A főnemesség (királyok) hermelin, coboy, párduc, oroszlánprémet hordtak. A középnemesek nyest, nyuszt, illetve hódprémet viselhettek, míg a kisnemeseknek a farkas és rókaprém viselését engedték meg.

A parasztság (jobbágyok) fő viselete a bárány volt, ebből mellényeket (bekecseket) subákat, ködmönöket készítettek. Eleinte a kidolgozást és a feldolgozást is egy ember végezte, később a két szakma különvált. Külön volt szőrmekikészítés, illetve a feldolgozást a szűcsök végezték. A szőrmekikészítés a fénykora a 18. században az ipari forradalom idején kezdődött el.

Ez az időszak egészen a 20.század 70-es. évei végéig tartott.  Manapság a zöldmozgalmak, illetve az állatvédők előretörése és a divat változása miatt Nyugat-Euróbában és hazánkban is egyre jobban háttérbe szorul a szőrme viselése.

Napjainkban a szőrme egyre inkább a lakáskultúra része lesz (ágytakarók, szőnyegek). Leginkább a hagyományőrzők, valamint azok használják, aki felismerik, hogy a szőrme egy természetes anyag amely rendelkezik olyan tulajdonságokkal (meleg, légáteresztő,tartós, puha) amit egyetlen más szervetlen anyag sem tud pótolni.